Choli Daróczi József író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságíró, politikai szereplő, a magyarországi cigány értelmiségi réteg kiemelkedő alakja.

Időskorában is aktív közszereplő volt. Nevéhez számos díj, elismerés kapcsolódik.

Choli szerint az ember önmagát csakis az ősei, a múltja tükrében ismerheti és értheti meg igazán.

A Daróczi család Romániából származik. Choli dédapja a Máramaros környéki Királydaróc községből származik. A Daróczi családnév innen ered. A nagyszülők tradicionális cigány közösségben nevelkedtek a 1800-as években. Két különböző cigánycsoporthoz tartoztak törzsi besorolásuk alapján. A nagyanya lovár – törzsi presztízsét tekintve magasabb kategóriát jelentett – a nagyapa patrinár gyökerekkel rendelkezett. A Kris elől Bedő településig menekültek, ahol 1939. május 26-án napvilágot látott unokájuk, Choli.

A család számára telket utaltak ki, ahol életmódjuk a településen lakó emberekéhez kezdett hasonlítani. Családtagjaival ugyanúgy kivette részét a közös mezőgazdasági munkákból, állattartó gazdálkodásból, mint a falu többi lakója.

Három különböző nyelv – magyar, román, cigány – és több nemzetiség kultúrája élt békésen egymás mellett. Az iskola jelentette számára a szocializáció egyik fontos színterét. „Egészen biztos, hogy meghatározóak voltak a tanáraink, akik kinyitottak a világ felé, olyan öntudatot adtak nekünk, hogy többre vagyunk képesek, hogy lehet belőlünk bármi.”

Choli az első két általános iskolai osztályt még román nyelvű iskolában járta, majd ’48-tól magyar nyelvű osztályba került. Nagy hatással volt rá általános iskolai tanára, Sóvágó Gizella, aki nemcsak tanára volt, hanem példaképe is.

Szülőfaluját tizenévesen nővérével együtt elhagyta, az útkeresés időszaka következett. Erről Choli így vall: „Attól kezdve egy csomó véletlenen múlott az egész, hogy én most nem alkoholista utcaseprő vagyok…” Az ötvenes években a fiatalok zöme nagyobb városokban vállalt munkát. Főleg építkezéseken és a vasútnál foglalkoztatták őket. Choli így került a 25. számú Állami Építőipari Vállalatba segédmunkásnak. A faji megkülönböztetéssel először a munkásszállón találkozott.

Kiugrási lehetőségnek találta a Várpalotai Szénbányászati Tröszt vájártanuló állásajánlatát. 3 év volt a képzés időszaka, ezen felül még egy év gyakorlatra is szükség volt a vájárrá váláshoz. Azonban a 3 év letelte után úgy döntött - immár húszegynéhány évesen -, hogy a Tatabányai Bányászati Trösztben folytatja a munkát bízván a széleskörű lehetőségben.

Itt az egyik bányásztársa a jobb és könnyebb élet reményét vázolta fel neki, ajánlata a disszidálás volt. Szombathely mellett kísérelték meg a szökést, aminek az lett az eredménye, hogy társa aknára lépett és megsebesült, Cholit is elkapták, letartóztatták. 10 hónapos börtönbüntetést kapott. A politikai foglyok közé rakták, Antall József volt miniszterelnökkel került egy cellába.

A hatvanas évek elejére családja felköltözött Budapestre. Szabadulása után követte őket. Mivel öt osztálya volt és vájár szakképesítése, nem túlságosan válogathatott a munkalehetőségek közül. Segédmunkás lett a Csepel Vas- és Fémművekben.

Ez az időszak volt élete egyik sorsfordítója. A munkahelyén olyan közegbe került, ahol a tudás, a tudomány értéknek számított, ennek birtokában megbecsülték és elismerték az embert.

Ezek hatására egyre kínosabbá vált számára az alacsony iskolázottsága. A gyárban kihelyezett tagozatokon, úgynevezett dolgozók iskolájában biztosították a munkások számára a képzési lehetőséget. Choli esti tagozaton hamar elvégezte a nyolc osztályt. Így emlékszik erre az időszakra: „…hatodikban-hetedikben-nyolcadikban megtanultam tanulni, és sok mindent megtanultam, de azt nem, hogy mi is az a kvantummechanika. Továbbra is hallgatnom kellett, mint a kuka, ha a szó erre terelődött.”

A Kossuth Lajos Gépipari Technikum öntőipari szakán megtudta, hogy a kvantummechanika mit is jelent pontosan, ezirányú érdeklődése meg is szűnt: „Fizika és kémia összekapcsolva, persze végül megtudtam mi az a kvantummechanika, akkor már rögtön nem is érdekelt.” Átjelentkezett a Jedlik Ányos Gimnáziumba, ahol nyomban második osztályban kezdhetett.

Élete következő sorsfordító eseménye egy irodalmi röpdolgozat írásakor történt. József Attila anyaversei volt a téma. Ekkor Choli már nagy érdeklődést mutatott az irodalom iránt, különösen nagy hatással volt rá József Attila, akinek verseskötete mindig a táskájában lapult.
A dolgozat nem jelentett problémát számára, amikor befejezte, elővette József Attila kötetét és elkezdte papírra vetni élete első műfordítását.

A tanár úr természetesen erre a tevékenységre felfigyelt. „…egyszer csak az öreg, miközben fel sem néz, megszólal – Daróczi, hozza ki! -, kivittem a dolgozatot, azt mondja – Nem ezt, a másikat! – Mindenki odafigyelt erre, már sugdolóztak – Choli lebukott! – Viszem ki a József Attila kötetet, már azon gondolkodtam, hogy mondja, hogy – Choli egyes! -, hát az Isten nem mossa le rólam, hogy puskáztam, hát József Attila – anyaversek a téma, nálam meg ott volt a József Attila kötet. Állok a katedra előtt egyik lábamról a másikra, majd elsüllyedek a szégyenben, hogy lebuktam. Benne volt a papír, amit írtam, kiveszi, nézi, nézi – Mit fog csinálni? – gondolkodtam, mire kérdezi: - Mi ez? – Tanár úr, ez egy vers – mondom. – Azt én is látom az alakjáról, de hogy van ez írva, milyen nyelven? – még nagyobb a csajok füle. Az nem volt titok, hogy cigány vagyok, hát azt tudta mindenki. Mondom: - cigány nyelven. – Na, olvassa fel! – Végigmondtam neki az Ars Poeticát, mert éppen azt fordítottam a pad alatt. Azt mondja: - Jól van, hagyja itt! – Visszabandukoltam. Következő héten mentem és egy lány szalad elém, felkapnak – Choli, költő vagy! – kiabálták.”

A tanár úr a gimnázium faliújságján közzétette a fordítást, majd később a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban közölte Bellér Béla a versfordítást.

Ezután folyamatosnak mondható Choli irodalmi tevékenysége főként a Nagyvilág, Világosság című lapokban.

Első önálló szerkesztésű kötete 1979-ben jelent meg Uzhe Jilesa, Tiszta szívvel címmel, majd a Fekete korall, ami cigány költők antológiáját tartalmazza.

Choli Daróczi József 1975 óta tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, szerkesztette a Romano Nyevipe, az Amaro Drom és a Rom Som nevű lapokat. Számos publikációja, verse jelent meg cigány és magyar nyelven egyaránt. A Cigány-magyar kisszótár, a lovári nyelvkönyv – Zhanes romanes? - megjelenésükkor egyedülállónak számítottak.

Elsőként fordította le a Biblia Újszövetségi részét cigány nyelvre.

Cigány nyelvművelés, nyelvújítás figyelhető meg Choli irodalmában. Ideológiája a következő: „…nincs nemzeti irodalom nemzeti nyelv nélkül, azaz nyelvében él a nemzet.”

Palkó Magda, a Világosság című folyóirat főszerkesztője megkérdezte Cholitól, hogy akar-e cigánygyerekeket tanítani. Így indult el a pedagógusi pályán. 1972-ben az újpalotai „Lila” iskola tanítója. Mivel képesítés nélküli tanítóként csak három évet lehetett dolgozni, ezért célszerűnek látott elvégezni egy pedagógusképző főiskolát. A diploma megszerzése után népművelőnek hívták, amely állás betöltéséhez egy újabb képesítést kellett megszereznie.

A Csavargyár utcai munkásszálló kulturális igazgatója lett, mintegy 2500 fő művelődéséért vált felelőssé.
   „Rengeteg cigány származású fiatalt sikerült beiskolázniuk.”
   „… azt hiszem, ez volt talán a hőskora a cigány ébredésének…”

A közös gondolatokat valló, diplomás fiatal cigány származású emberek közösséget hoztak létre, a céljuk a művelődés, a kultúra, a hagyományok, az oktatás felhasználásával „a cigányságot felébreszteni”. A cigány értelmiség maroknyi csoportjának tevékenysége az akkori pártpolitikának szemet szúrt, a pártközpont gyakori “vendégei” voltak.

Kikerülhetetlen volt, hogy a cigányság jövőjéért kiálló emberek ne váljanak politikai szereplőkké.

1985-86-ban a Pozsgay-féle Hazafias Népfront felügyelete alatt működő Országos Cigánytanács vezetője lett Choli Daróczi.
1987-88 a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének ügyvezető titkára, majd a Hátrányos Helyzetű Fiatalok Életmód és Szabadidő Szövetség elnöke. Majd a X. kerületi Cigány Koordinációs Bizottság titkára lett, rendszerváltás után a X. kerületi Cigány Önkormányzat elnöke.

A pedagógus pályára 1994-ben tért vissza, a Zsámbéki Apor Vilmos Főiskola adjunktusaként dolgozott, romológiát, cigány nyelvet, történelmet tanított. Innen vonult nyugdíjba. 2018. május 12-én bekövetkezett haláláig aktívan részt vett a cigányság kulturális és politikai életében.

Fontosabb elismerései:

Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje – 1999
Oktatási Minisztérium Apáczai Csere János-díja – 2003
Kisebbségekért Díj – 2005
Budapestért Díj – 1996
Open Society Institute Roma Irodalmi Fődíja - 2003

Főbb művei:

József Attila: Ars Poetica – fordítás Nagyvilág, 1971, Világosság 1971
Uzhes Jilesa – önálló szerkesztésű antológia – Népművelési Intézet gondozásában 1979.
Fekete korall – Táncsics kiadó gondozásában 1981.
Rom Som– Roma vagyok – művészeti folyóirat
Romano Nyevipe
Amaro Drom Cigány-magyar kisszótár – Feyér Leventével 1981
Lovái nyelvkönyv – Feyér Levetével 1984
Biblia fordítás – Újszövetség 1996
Garcia Lorca: Cigány románcok - fordítás 1996
Pel devlesko bango muj – Isten homorú arcán, 1990
Mashkar le shib dukhades – Nyelvek között fájón, 1994
Újtestamentum

Bölcsődal

Aludj kicsim, aludj drága,
anyád ringat kétkarjában:
énekemmel kérek áldást álmodra.
Álmod fehérkönnyű legyen,
mint pillevirág a hegyen:
énekemmel kérek áldást álmodra.

Régesrégen élt egy gyermek,
akit megrontott a berek.
Az erdőben jött világra,
béka bújt a pólyájába.
Béka volt, egy csúnya béka,
a gyermek testét ellopta.
Mert a béka, varázsbéka,
úgy megnőtt, akár egy véka.
A gyermek maradt pólyában,
tíz évig anyja karjában.
Tíz év múlva a karaván
újra ott, a berekben járt:
tíz év múltán, visszatérve,
letanyáztak erdőszélen.
Apa, anya aludtak már,
a gyermek a békára várt.
Jött is lomhán, nyöszörögve,
a gyermekre rágörögve.
A gyermek szinte remegve,
s belemarkolt egy fűágba,
egy varázslatos fűszálba.
A békát megérintette,
s megbénült varangyos teste.

Lelke elszált, szelek vitték,
a gyermek felvette testét.
Álmod ilyen rút ne legyen:
könnyű, mint virág a hegyen,
énekemmel kérek áldást álmodra.
Álmod, mit hozzak neked,
álmod, kezembe a kezed:
énekemmel kérek áldást álmodra.
Hozok neked körtét, almát:
sárga körtét, piros almát:
énekemmel kérek áldást álmodra.
Neked adom két kezemet,
két fekete dús mellemet:
énekemmel kérek áldást álmodra.

Moccanatlanul

Mindent összemos a múlt,
akár egy feneketlen kút,
fényt, hangot, képekre szakadt időt:
hosszúra nő hajam a szélben.
Hozzád hasonlatosnak lenni akarok,
s amíg nézleg, megrohad számban a szó.
Megálsz előtem, ázott kis veréb,
szoknyád a combodra tapad.
Őz szemed megáll a légben
és felém lassan lebeg.
Csend van síri csend van,
lassú mozgású utolsó óra.
Szemed is megáll egy pillanatra
s lezuhan a moccanatlan hóra.

Meditáció

Őriztem volna inkább libát.
Tanultam volna, mint apám, kosárfonást.
Lettem volna kukta,
vagy követtem volna
hittantanáromat, a papot,
aki fiatalon-kényszerből- itt hagyott.
Nem lettem pap,
kukta,
nem lettem kosárfonó,
sem libaőrző,
csak nevelő.
Tudom mi az érintő,
és tudom mi a szelő.
Tudom még az állítmányt,
tudom az alanyt.
Tudom ki volt Grant kapitány,
tudom ki volt Arany.
Tudom a fejlődés nem kör, nem egyenes:
spirál,
tudom kevés a kender...

de van elég szizál!

Ne bánd, hogy nincs mit egyél,
hogy szerszámodban nincs nyél,
hogy nincs kalapács,
hogy kérges a tenyér.
Ne bánd, hogy ajkadról ellopták a szót,
ne bánd, hogy neked nem mutta meg senki, mi a jó
elég ha tudod, hogy ha nincs kender,
megteszi a szizál.

Élj csak úgy, mint apád, anyád
s a retyerutty,
te is mint apád, annyit tudj.
Ez az élet igazán:
a többit üsse kő, majd „kiforrja magát’.

Ezért, hát maradj otthon,
orrod alatt neveld kövárre a legyet:
ne zaklasson idegen, tanár.
Úgy sem lesz belőled pap, kosárfonó,
kukta, nem foksz libát őrizni:
lehetsz tanár,
úgy élj mint apád.

Megvagy te a könyv nélkül
- az olvasástól a fejed szédül -,
nyáron feküdj a hűvösre, ne süsse fejedet a Nap,
ha viszket, vakard meg a hasad.
Éhes vagy?
Nincs mit egyél?
Gondolkozz, mi a jobb:
a hús vagy a kenyér?