A nemzetközi cigányság nemzetté válási folyamatában jelentős esemény volt az első Roma Világkongresszus, melyet néhány évenkénti rendszerességgel azóta is megrendeznek. A kongresszus a nemzetközi cigányság alulról jövő, demokratikus és autonóm kezdeményezése, mely egyben a cigányság legmagasabb szintű érdekképviseleti testülete is. A szociális és politikai érdekképviselet mellett a kongresszus és testületei legfontosabb tevékenységi köre a cigány kulturális autonómia alapelveinek megfogalmazása, feltételrendszerének kidolgozása. Mind a kongresszust és döntéseit, mind pedig az általa életre hívott Nemzetközi Roma Szövetséget, mint végrehajtó testületet, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek szuverénnek és legitimnek ismerik el.

Az I. Roma Világkongresszusra 1971. április 8. és 12. között került sor Londonban. A szervezők India kormánya, és egyes pünkösdi-karizmatikus cigány közösségek kezdeményezésére az Egyházak Világtanácsa voltak.

A kongresszusra 23 országból érkeztek a küldöttek, és a cigányság történelmében a következő döntéseket hozták:

• A különböző cigány népcsoportok egymást kölcsönösen testvérként fogadják el, és ugyanazon nemzet tagjainak tekintik magukat.
• A földön élő különböző néven ismert cigány népcsoportok közös elnevezése, nemzetük hivatalos elnevezése a roma.
• Elfogadták a cigányok nemzeti jelképeit, a zászlót, a himnuszt és a jelmondatot.
• Megfogalmazták a cigány nyelv sztenderdizációjának szükségességét, addig is ideiglenes jelleggel a lovari dialektust fogadták el hivatalosnak.
• Elfogadásra került ideiglenesen az első cigány ábécé, azzal az állásfoglalással, hogy ki kell alakítani a cigány írás végleges, általánosan alkalmazható formáját.

A kongresszuson létrehoztak öt bizottságot, melyek a további, több évenként megrendezésre kerülő világkongresszusok között folyamatosan tevékenykednek. Ezek a következők: szociális bizottság, gazdasági bizottság, porajmos bizottság (háborús bűnök kivizsgálásával és az áldozatok kárpótlásával foglalkozik), kulturális bizottság és nyelvi bizottság.

A kongresszus tiszteletére az ENSZ április 8-át a Roma kultúra világnapjává nyilvánította.

A cigány zászló megalkotására már az 1930-as években felmerült az igény. Egy 1933-ban Bukarestben megrendezett nemzetközi cigány kongresszuson elfogadtak egy egyszerű, kék és zöld sávból álló zászlót, ez azonban akkoriban nem terjedt – nem terjedhetett – el, gyakorlatilag évtizedekre feledésbe merült.

A cigány zászló

Az 1971-es I. Roma Világkongresszus ezt vette alapul, és kiegészítve a vörös kerékkel a nemzetközi cigányság zászlójának tette meg. A zászlónak ez a formája gyorsan terjedt el a cigány közösségekben és vált közismertté a nem cigányok körében is.

A zászló bár egyszerű vizuális elemekből áll, de szimbolikájában összetett, elemei egyszerre utalnak a folyamatos mozgásra és változásra valamint az örök törvényszerűségekre.

A kék sáv jelenti az eget, úgy fizikai, mint átvitt értelemben. Utal a végtelenségre, szabadságra és a lehetőségekre, valamint túlvilági dolgokra, a mennyországra, keresztényeknek Istenre, muszlimoknak Allahra.

A zöld sáv a földet jelképezi. A növények, a legelők és a természet zöldje. Utal a cigányság természetszeretetére és természet-közeli életmódjára. Ugyanakkor a végtelen ég kékjével szemben jelenti a földi kötöttségeket, a konkrét adottságokat, az azok által kijelölt szűkebb lehetőségeket. A kereszténységben a remény színe, mely a földieket az éghez köti, az iszlámban pedig a próféta színe, aki a földi embernek megmutatta az utat Allah egéhez.

A vörös kerék, vagy – ahogy szanszkrit kifejezéssel gyakran illetik – a csakra többszörösen összetett szimbólum.

India zászlaja

Utal az őshaza, India zászlójára, ahol a csakra a dharma, azaz a "Törvény" szimbóluma. A dharma jelentése a hindu vallásban nem csak a földi igazságszolgáltatást, társadalmi igazságosságot jelenti, hanem a kozmikus törvényszerűségeket, a "lét örök törvényét", nem csak tudományos, hanem spirituális értelemben is. A kerék jelképezi természetesen az utazást, a vándorló életmódot és a cigányságnál gyakran tapasztalható migrációt. A kerék formájával és színével jelképezi a lemenő és felkelő napot, utalva ezzel az idő ciklikusságára, a folyamatos újjászületés lehetőségére. A vörös szín a vér színe is, mely önmagában is kettős jelkép. Egyfelől a testet életben tartó folyadék az élet jelképe, másrészt mint kiontott vér a történelem ártatlan áldozatait jelképezi.

Dzselem, dzselem

Ugyancsak az 1971-ben, Londonban tartott első Roma Világkongresszuson fogadták el a Gelem, gelem kezdetű cigány himnuszt. Ennek eredetije egy több változatban élő balkáni cigány népdal, mely feldolgozva, mint népies műdal is több formában élt már az 1930-as években. Ezek alapján komponálta meg a jugoszláviai származású Žarko Jovanović Jagdino a cigány himnusz ma ismert formáját a világkongresszus tiszteletére. Ő eredetileg a kongresszus "indulójának", dalának szánta, azonban a küldöttek a nemzetközi cigányság himnuszának kiáltották ki.

A himnusz szerepe azonban nem maradt meg ezen a szinten. Olyannyira ismert és népszerű lett a cigányok körében, hogy gyakorlatilag ismét folklorizálódott. Ma már számtalan zenei előadásmódja és szövegváltozata létezik. Ugyancsak megszülettek a nem cigány nyelvű szövegváltozatok is, melyek azonban általában új szövegalkotások, nem csak fordítások.

Az 1971-es világkongresszuson elfogadták a nemzetközi cigányság jelmondatát is: OPRE ROMA! Jelentése: Fel, cigányok!, mely egyértelműen a cigány nemzettudat ébredésének szellemében született. Az Opre Roma! használatos a cigány himnusz címeként is.