Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy cigány kovács. A cigány csak dolgozott, de a munkái sosem sikerültek. Ilyenkor mindig azt mondta: "Az anyád … Te vak ördög!"
Ezen aztán az ördög lassan úgy felmérgesedett, hogy végül elhatározta, móresre tanítja a cigányt. Tizenöt éves fiúvá változott, elment a cigányhoz s munkát kért tőle. "Hová gondolsz?" - mondta a cigány - "Nincs énnekem pénzem, hogy fizesselek. Magam is rosszul élek!"
A fiú (aki ugye az ördög volt) így szólt erre: "Nem kell nekem pénz! Kenyérért is eljövök, hogy kitanulhassam a kovácsmesterséget."
Így hát tíz évig dolgozott a cigánynál. A munka végeztével egyszer megkérdezte a cigány: "No, hát teneked nincs családod, hogy senki sem jön megnézni, hogy is élsz itt nálam? "Dehogynem! Van egy idős apám, el is fog jönni!"
El is jött az apja. Ránézett a cigány s kérdezte a fiút: "Ilyen öreg az apád?" "Hagyd csak, mindjárt megfiatalítom!" "Azt meg hogy csinálod?" "Fogok egy kést, feldarabolom, beleteszem az üstbe, főzöm egy kicsit, aztán meg is van!" "Ej, azt aztán már el nem hiszem neked!" "Csak figyelj!"
Erre fogta az apját, feldarabolta, az üstbe tette - s az üstből valóban egy fiatal, húsz éves férfi jött ki, leült az asztalhoz, húst evett, pálinkát ivott velük, aztán odébbállt.
A cigány házától nem messze élt egy tatár asszony, akinek a férje nagyon öreg volt, és nem tudott már eleget tenni házastársi kötelezettségeinek. Annak meg ez hiányzott, mert a fajta erős asszony volt. Épp ebben a pillanatban jött a cigányhoz, hogy megjavíttassa a kaszáját, de zárva találta az ajtót, így hát az ablakon át figyelte, mit csinál a fiú az apjával. Azt szerette volna, ha a cigány az ő urából is ilyen fiatal embert csinál.
Elment hát kora reggel a cigányhoz. "Jó napot, mester!" "Jó napot, jó asszony!" "Azt szeretném, ha megfiatalítanád az uram, hogy olyan legyen, mint a bika!" "Olyat én nem tudok, jó asszony, nem értek az olyan munkához. Menj el a doktorhoz!" "Ha nem csinálod meg, mindent elmesélek a rendőröknek. Merthogy láttam ám, mit csináltatok az öreggel!" "Hát jó, akkor hozd csak el az uradat!"
El is vitte. A cigány segédje felaprította, üstbe tette, s így szólt: "Egy órán át maradjon benne, addig én sétálok egyet." S elment sétálni.
A cigány várt egy órát, kettőt, hármat, négyet is, amíg aztán beesteledett. A legény azonban csak nem jött. Bele-bele nézett a cigány az üstbe: az öreg már egészen megfőtt, a csontok is elváltak a testtől.

Megijedt a cigány, fogta az üstöt és kiöntötte. Ne gondolják a rendőrök, hogy megölte az öreg tatárt.
Erre jött az asszony, s kérdezte: "Hol az uram?" "Nincs itt, meghalt."

Elszaladt az asszony, s elmondott mindent a rendőröknek. Jött is kettő, lefogták a cigányt és börtönbe dugták.
Ült a cigány, sírt. Odamegy hozzá az ördög a cellába, s azt mondja: "No, cigány, mondasz e még rám ilyeneket? Merthogy én tettem ám ezt veled."

A cigányt tíz év múlva engedték el, s azóta soha többé nem mondott semmi rosszat az ördögre.
Hogy ez hol volt, azt már elmondtam.

(krími cigány népmese)