Mindig is úgy tudtam, hogy a róka a legjobb tyúktolvaj, de történt egyszer, még az is lehetséges, hogy igaz is volt a következő történet.

Egy szép verőfényes napon egy róka azon eszeskedett, vajon melyik tyúkólat látogatja meg estére.

Az erdő túlsó végében Jóskának, a cigányembernek ezer dolog járt az eszébe.

Nagyon sok a gyerek, kiszerez nekik élelmet, ha nem én, de hol szerezzek, már bejártam az egész erdőt, de még egy egeret sem láttam. Haza meg nem merek menni üres tarisznyával, mert az asszony engem úgy elrakna, hogy azt nem bírna ki még tizenkét megtermett ló sem.

Lepihent egy fa tövében, kalapját szemébe húzta, mikor énekhang szakította félbe az erdő csöndjét.

Ki lehet ez? Egy róka jön a poros úton.

A cigányember felállt és a fa mögé húzódott. Egyre közelebb jött a hang s egyre tisztában lehetett hallani a róka énekét.

               Liba, kacsa, tyúkocska                                   Nincsen nálam okosabb   
               Ma elloplak én álmotokba                             mert én vagyok a legravaszabb
               A házigazda alszik mélyen                            Ravaszdi a nevem
               s én ott lapulok szépen résen                         s ezt nem is szégyellem.

Megszólítom, hátha szerencsém lesz – gondolta Jóska. Róka barátom engedd meg, hogy párszót váltsak veled, engedelmeddel.

A róka visszafordult végig nézett a cigányemberen - majd így szólt.

Na jó szóba állok veled, de siess, mond el a mondani valód, mert fölösleges szájjárásra nekem bizony időm nincs.

Ekkor a cigányember elpanaszolta, hogy valami élelmet keres, mert ha nem visz haza semmit, akkor a gyerekei megint éhesen hajtsák le fejüket.

A róka büszke tekintettel végig hallgatta és még büszkében így szólt

No, jó gyere velem Jóska, valami talán neked is jut.

Megörült Jóska és már szaladt is a róka után.

Közben beesteledett. Felértek egy dombtetőre.

Látod azt a nagy házat, oda megyek, te itt maradsz, majd amit sikerül ellopnom ide hozom, s te ebbe a zsákba belerakod – majd átadott neki egy hatalmas nagy zsákot - s amit majd megszerzünk azt pedig, a végén ketté elosztjuk.

Majd egy szempillantás alatt eltűnt, mint a kámfor és már hozta is a szép két ércét. A cigányember ügyesen a zsákba tette, úgy ahogyan megbeszélték. A róka ismét elment.

Eltelt már félóra vagy talán egy is de a róka sehol, a cigányember egyre türelmetlenebb volt, egyre többet gondolt az éhező gyerekeire, és már csak úgy forogtak a gondolatok a fejébe.

Mi van, ha elkapták vagy csapdába esett, elárul engem is és akkor még, haza sem mehetek, és a családom meg éhen marad?

Itt van ez a két szép érce, milyen jó lakomát csapnánk belőle. A róka meg amilyen ravasz majd csak kibeszéli magát valahogy.

S elindult hazafelé, s szembe jött vele egy öregember s kérdi.

Hová oly sietősen jó ember?

Hazafelé sietek, mert már vár a családom viszem a két szép ércét, amit vettem a vásárba.

Ekkor az öregember kettőt fordult és rókává változott, azzal a rókává, akivel elindult élelmet szerezni.

Látod, látod én jót tettem neked, élelmet adtam, s te rútul becsaptál, nem törődtél azzal, hogy én bajba is eshetek.

Hm nagy gondba volt most a cigányember, - majd így felelt szégyenkezve.

Visszaadom neked az ércéket, mert ezt úgy is te szerezted, ez neked jár.

S a róka felé közeledett, de a róka eltűnt, mint hogyha a föld nyelte volna el, csak a hangját lehetett hallani az ég felől. Jóska a cigányember ekkor döbbent rá, hogy a Jó Istennel volt dolga.

Megbocsátok jó ember, most pedig siess a családodhoz, mert már nagyon várnak.

Jóska a cigányember meglepetten állott a Kerekerdő közepén, de hirtelen megint éhező gyermekeire gondolt. Lábai olyan gyorsan lépkedtek, mint a gondolat, alig érték a földet.

Hazaérvén a gyerekeit megcsókolta, megölelte s nagy lakomát csaptak, de ő nem evett, megvárta, míg a gyermekei befejezik a lakomát, mert a cigányoknál így szokás, és amúgy is, a jókedve nagy bánat között járt. Este nem tudott álomba merülni, hogy is tudott volna, mikor annyi furcsa dolog történt vele az nap.

Babindák István, (Kerekerdő mélyén, 2006)